Best Music Variations – Zenei portál – BMV – Együttesek, énekesek, koncertek, hírek…zene a javából!

Jól lemearadtam az Isten Háta Mögöttről, úgyhogy ha valakinek van élménybeszámolója, akkor bátran ossza meg velünk, én ugyanis a nyári nagy melegben a Zagart részesítettem előnyben, és nem véletlenül. Olyan érzésem volt, mintha nem is élőben játszottak volna, hihetetlenül profi zenészek. Sajnos az A38 sátorban kb 50 fok lehetett, ezért nem bírtam sokáig a mégoly kellemes muzsikát, és muszáj volt egy gyors zuhanyt vennem, mert az Öreg pincében magamhoz vett aszú már a homlokomon gyöngyözött.

A Brains koncertjére értem vissza, ugyanabba a forró hangulatú sátorba. Nem vagyok ugrabugrálós típus, de abban a másfél órában, míg színpadon voltak, nem bírtam abbahagyni a táncolást, és nem voltam ezzel egyedül. Többekben felmerült, hogy lassan megérik ez a jók kis drum and bass és reggie keverékét játszó, zenekar a nagyszínpadra.

Péntek este közel húszezren ugráltak Maxi Jazz-zel együtt a Faithless különleges estéjén. Amint a szőke DJ útjára engedte a négynegyedet, a közönségnek sem kellett több: a hegyaljások egyszerűen beleszerettek Sister Blissbe. A program a jubileumi fesztiválhoz illő volt: ezzel az anyaggal nem turnézik a Faithless, a tokaji fesztiválon kívül még két alkalommal látható Európában. Magyarországon először Tokajban hallhattunk dallamokat a télen megjelenő új albumról.Idén nyáron csak néhány fellépést vállalt a páros, Sister Bliss és Maxi Jazz ugyanis az új albumon ügyködnek, ráadásul a DJ két és fél éves fia is garantálja, hogy pörgős legyen a páros élete. Sister Bliss így nem sokat alszik most, és a Hegyalja közönségét sem hagyta pihenni: éjjel 1-ig pörgette a lemezeket.

Ibiza, Párizs és Miami mellett a Hegyalja lett idén nyáron az a helyszín, amit a Faithless elvállalt, és különleges programmal is készültek: a buli elején Maxi Jazz állt be a lemezjátszók mögé, hogy megmutassa, milyen zenéket hallgat otthon, mi szól a zenelejátszójáról utazás közben. Egy ilyen bensőséges, kísérletezős hangulatú bulihoz nem illenek session-zenészek, ezért csak a két törzstag és egy dobos állt a Hegyalja nagyszínpadán.

Ezt követően elnéztem a világhírű d’n b dj Roni Size koncertjére, amit MC Dynamite tett még emlékezetesebbé. Aki bírja ezt a stílust meg pörgést, annak maga a Kánaán volt ez a koncert. Elektronikus zenéből még sosem hallottam ennyire változatos megoldásokat. Rengeteg ritmusváltással tarkítva, elképesztő hőfokon élve. Az MC pedig egészen hibátlan technikával állta a sarat akkor is, amikor énekelni kellett.

Meg kellett néznem a Finntroll mit produkál, ezért átvágtattam a De Walt színpadhoz. Hosszabb késés után – a szimpatikus hazai közönség “Mi a fasz van?” rigmusaira végül – előmászott a finn formáció. Hát meg kell hagyni a tagcserék nem váltak a zenekar előnyére. Nem túl hiteles, mikor néhány 40 kilós félmeztelen gizda arc szittya mondákat üvöltöz. A billentyűs meg hihetetlen vicc volt, lenyomott egy hangot a szintin, ami pedig megszólaltatott egy egész dallamsort. Ezt bármelyik kedves olvasó is képes lenne reprodukálni. A zenekart egyébként kifejezetten kedveltem, a Jaktens tid lemezüket rongyosra hallgattam, de ma este nem bírtam őket sokáig nézni, önmaguk és a műfaj paródiái voltak.

Egy hatalmas sült kolbásszal vígasztalódtam, és volt szerencsém / szerencsétlenségem belehallgatni a salgótarjáni Macskanadrág koncertjébe. Rózsaszín tokos cd-jük eredetiben gazdagítja gyűjteményem, szóval eleve pozitív volt a hozzáállásom. Ehhez képest az egyetlen pozitívum az Alvinból honosított Figula Gergő Dobjátéka volt, az a gyerek nagyon ügyes, nem is értem, hogy mért mindig lúzer zenészekkel veszi körül magát. Ettől függetlenül nosztalgiábol velük üvöltöttem, hogy “Nem növök én még fel!”. A fíling egy kicsit azért elkapott.

Na, ugyanezt nem mondhatjuk el az Aljas Kúszóbabról. Egészen elképesztő, tizenéves kamaszok rocktogonos bulijait idézte, ahogy minden egyes számban totálisan szétestek. Ha valaki ennyire nem tud dobolni, akkor inkább táncoljon – szerintem.

Késő este került színpadra a Kovbojok, ami a szervezők remek érzékét mutatja, ugyanis, mikor már a híres DJ és a nagyszínpad se vonta el a figyelmet, akkor szólalt meg a kakafetisiszta Kovbojok. Na, kb így kell punk rockot játszani. Persze, hogy nem hibátlan, persze hogy nem kristály tiszta az ének, nem is várjuk el, de megszólal, van benne valamekkora zenei tudás, nem csak vicces szövegek. Laci a basszeros nem tudta vállalni a koncertet, uh a kuka dobolás nagymestere, az énekes Droszi mentette meg a produkciót.

Végül kellemesen elfáradva dőltem el a sátorban, ekkor még nem sejtettük, hogy másnap milyen izgalmak várnak ránk, és hogy az ország nyugati széléhez közeledik a hatalmas vihar.